MiniArt Models T-55 Mod. 1963 (1/35)

Típus: T-55 (szovjet gyártmányú)
Gyártó: MiniArt Models
Méretarány: 1/35
Készlet neve: T-55 Mod. 1963
Cikkszám: 37018
Alkatrészek száma: 1091 darab szürke műanyag, 26 darab átlátszó műanyag, 167 darab réz
Referenciafotók: T-55 Tata 2006 T-55 Budapest 2007

Az ukrán MiniArt részletes T-44 és T-54 készleteinek megjelenése után már csak idő kérdése volt egy új, belső téres T-55 makett kiadása, az 55-ös széria első darabja az ”1963-as modell”, amit egyenesen a gyártó cég küldött nekünk bemutatásra.

A hidegháború korai szakaszának ikonikus típusa – a T-55-ös harckocsi – elődje, a T-54-es folyamatos fejlesztésének újabb állomása, mellyel egy széles körben elterjedt típus született meg. A T-55 első változata 1958-ban állt hadrendbe a Szovjetunióban, és a T-54B-hez képest a legszembetűnőbb külső változások az alábbiak voltak:

  • A légvédelmi géppuska elhagyása, emiatt a töltő-kezelő búvónyílása egyszerűbb szerkezetű lett
  • Új levegőszűrő rendszer, ami miatt a tornyon található kis szellőztető kupola szükségtelenné vált
  • Újfajta futógörgők bevezetése

Emellett a T-55-ösök erősebb motorral rendelkeztek, és több lőszert tárolására voltak képesek.

Mint minden szovjet harckocsit, a T-55-öst is folyamatosan fejlesztették, így a következő években további változásokat eszközöltek a járműveken, melyek közül a leglátványosabbak (és a bemutatott maketten is fellelhetők) az alábbiak:

  • Külső üzemanyagtartályok felszerelése a harckocsi hátuljára
  • TNP-165 periszkóp beépítése torony bal oldalába
  • Első két futógörgő megerősített csapágyazása, ami miatt azok takarósapkája is nagyobb lett
  • A vezető búvónyílását megerősítették a köré szerelt fém csíkokkal
  • Újfajta reflektorok

A további fejlesztések eredménye a T-55A harckocsi lett, amit 1962-ben állítottak hadrendbe a Szovjetunióban, s melynek korai változata már elérhető a MiniArt kínálatában.

Magyarországra 1962-ben érkezett 3 x 67 darab szovjet T-55, ezt követően már csak az A változatból kapott hazánk. Mivel a most bemutatott készlet ”mod. 1963” néven fut, nem biztos, hogy pontosan ez a konfiguráció érkezett a Magyar Néphadsereghez. Nagyon fontos azonban kiemelni, hogy a T-54/55 sorozat tagjait több üzemben gyártották, illetve folyamatosan fejlesztették, valamint a kisebb-nagyobb javítások során újabb elemeket építettek be vagy cseréltek ki, ezért ugyanannak a típusú harckocsinak a konkrét példányai több részletben is eltérhetnek egymástól. Ezért alapvetően érdemes fényképek alapján építeni, már ha sikerül ilyeneket találnunk az 1960-as évekből. Én azt állítanám – bár nem 100%-os bizonyossággal –, hogy a MiniArt jelen változata megtalálható volt Magyarországon, az 1962-ben érkezett harckocsik között – közel egyező járművek képei találhatók itt és itt. A készlet belső tér nélküli kiadásában érdekes módon más matrica szetteket találunk – köztük magyart is.

A makett egy látványos, színes grafikával borított, méretes kartondobozban érkezik, meglepően nagy súllyal, ami már előre sejteti, hogy jó sok alkatrészre számíthatunk. Kívülről mindösszesen annyit tudhatunk meg a készletről, hogy belső térrel rendelkezik, emellett a dobozon felsorolják, hogy milyen festési/matricázási opciók érhetők el, emellett néhány 3D-s grafika is szerepel. Érdemes megjegyezni, hogy a gyártó a legtöbb készletet kiadja belső tér nélkül is, ezeket arról lehet megismerni, hogy a doboztetőn a festett háttér hiányzik, a járművet egy piros-fehér alapon ábrázolják. Ezt vásárláskor érdemes észben tartani.

A doboz csordultig van töltve alkatrészekkel, melyek 3 celofánba vannak csomagolva. Kibontásuk után a sok kisebb-nagyobb öntőkeret visszapakolása szinte lehetetlen kihívásnak tűnik. Az öntőkeretek közül több nagyon egymásnak feszül, ennek ellenére szerencsére csak egy törést véltem felfedezni, természetesen annál a darabnál, ahol ez a legvárhatóbb volt: az egyik üzemanyag csőnéll. Ezen a kereten több vékony alkatrész található, jó lett volna ezekre némi extra védelem. Az átlátszó keret és a matricák külön tasakban találhatók, a fóliázott maratott lapok pedig egy kis karton borítékban. Ezek mellett természetesen egy összeállítási útmutató is található a dobozban.

A közel teljes belsőtérrel rendelkező készlet 1091 szürke műanyag (ebből 190 a szemenkénti lánctalp), 26 átlátszó műanyag és 167 fotómaratott elemből áll. Vontatókábelt nem mellékelnek, sem műanyagból, sem rézből. Az alkatrészek 91 öntőkereten érkeznek, ezek között 10 nagyobbat találunk, a többi jóval kisebb és általában több darab található ugyanabból (futógörgők, lengőkarok, stb.). A legkisebb kereteken 3 darab alkatrész található. A megközelítés mögött az lehet a logika, hogy a MiniArt minél több változatot szeretne kiadni, és a külön keretekkel könnyebb a különböző konfigurációkat összeállítani, csomagolni. A makett összerakásánál ez viszont több figyelmet és keresgélést igényel. A többször ismétlődő keretek előnye, hogy így például a toronyra való kapaszkodókból plusz darabokat is kapunk, ami jól jön arra az esetre, ha valamelyiket eltörnénk.

A műanyag alkatrészek jó kidolgozásúak, a részletek élesek, öntési hibák nem találhatók. Néhány kereten fellelhető némi sorja (főleg a futógörgőkön, illetve az apró alkatrészeket tartalmazó kereten). A készlet magas alkatrész száma csak részben köszönhető a belső térnek, sok részegység a részletezés és/vagy a valósághű felépítés miatt áll több elemből. Ez nagyban meghosszabbítja azt az időt, amit az alkatrészek leválasztásával és letisztázásával töltünk, de sokkal élethűbb végeredményt kaphatunk. A készletben a henger alakú elemek két fele sajnos több esetben el van csúszva, így némi csiszolásra és esetleg tömítésre lehet szükség – ez különösen a harckocsi lőszereire igaz.

Sokan hajlamosak azt hinni, hogy a makett teljes belső térrel rendelkezik, ez azonban így nem igaz, bár a gyártó sem említi sehol, hogy erről lenne szó. Alapvetően a torony, a vezető- és küzdőtér, valamint a motor kidolgozása foglaltatik a készletben. Hiányzik többek között az erőátviteli rendszer, a sebességváltó, a kihajtómű, a motor hűtése, valamint a harckocsi orrában található üzemanyag tartályok is. Sajnos a gyártó nem mellékel olyan átlátszó elemeket, melyek segítségével bemutatható lenne a belső tér (például lehetne átlátszó torony fele, vagy a test felső része). Jó hír, hogy a T-54A/B készletekben található, kissé túlméretezett harckocsiágyút kicserélték.

A maratott alkatrészek nagyon finomak, némelyik olyan apró, hogy igazi kihívás lesz leválasztani. A motortér fonott rácsozatai különösen szépre sikerültek, és a lövegblende ponyváját rögzítő fém csíkokat is mind maratásként kapjuk. A lapokon ezek mellett főleg szíjak és apró rögzítő fülek találhatók. Ez utóbbiak közül némelyiket érdemesebb lehet vékony drótra cserélni, mert a maratás profilja túl szögletes és így nem valósághű.

A matricák minősége jónak tűnik, a nyomtatásra legalábbis nem lehet panasz.

A 32 oldalas útmutató első és utolsó két lapja színes, itt találhatók festési útmutatók, melyek igényesen megrajzoltak és színezettek. Először ezeket szükséges átböngészni, hogy kiválasszuk a megépítendő makettet, mert ez alapján kell majd néhány változást észben tartani az építés során: a makett kétféle üzemanyagtartállyal és bal első tartozékos ládával (mindkét esetben korai vagy késői) szerelhető, valamint egyes változatokról el kell hagyni a póttartályokat, az önmentéshez használt farönköt, és a víz alatti átkeléshez használt szettet. Ezek mellett a KMT rögzítő pontokat sem szükséges minden járműre feltenni.

Az útmutató az 1963-as évjáratú T-55-ről magáról sajnos nem tartalmaz semmiféle tájékoztatást.

A készletben a következő járművekhez kapunk festési információt és matricákat: iraki hadsereg (2003, homokszínű), Vietnámi Néphadsereg (2000-es évek, zöld), izraeli erők által 1968-ban elfoglalt jármű (1968, homokszínű), Egyiptom (1973-74, homok alapú terepszín), Szíria (Yom Kippur háború 1973, homok alapú terepszín), Kuba (1970-es évek, terepszínű), Finn (1973, zöld), Etiópia (1977, homok),iraki hadsereg (1991, homokszínű), szovjet: 1967 (zöld, díszfestéssel és egy másik sima zöld), 1968 (Prágai Tavasz).

A színeket Vallejo és Ammo MIG akril, valamint Humbrol, Mr. Color és Testors kódokban kapjuk meg, és az építés során folyamatosan jelezve van, hogy a belső alkatrészeket hogyan szükséges festeni.

Az összeállítás lépései jól érhetők, bár néhol az oldalak túlzsúfoltak. A magas alkatrészszám és a sok részegység nagy figyelmet követel meg, érdemes az útmutatót előre jól áttanulmányozni.

Az építés a V-55-ös motorral kezdődik, amit 35 alkatrésszel részletezhetünk, az összhatás nagyon ígéretes, úgy tűnik, csak a vezetékezést kell pótolni.

A teknő alsó része és oldalfalai külön darabok, így az élethűség kedvéért azt, amit mondjuk a Takom egybe öntve ad, itt közel 20 alkatrészből kell összerakni (beleértve például a menekülésre szolgáló nyílásokat). A lengőkarok két darabból állnak, ezek működőképessé építhetők a torziós rugókkal (ezek amúgy fixre is ragaszhatók egy másik alkatrész használatával). A első és az utolsó lengőkar pár külön lengéscsillapítóval rendelkezik, ami szintén mozgatható a maketten.

A KMT rögzítési pontok szépek, bár valamiért a különálló darabok némelyikénél az egyik hosszanti oldalon hiányzik a hegesztési varrat (szerencsére ez könnyen pótolható).

Ezután a belső tér szép apránként épül tovább, a vezető ülése, az irányítókarok és a sebességváltó nagyon finom kidolgozásúak. A sebességváltó fokozatai is meg vannak jelenítve a maratáson. A vezető környezetében minden ki van dolgozva, viszont a harckocsi orrában már némi ürességet tapasztalhatunk – ezalatt főként az üzemanyagtartályokat értem. A vezető mellé 18 darab lőszert málházhatunk be, valamint egy SGMT homlokgéppuskát. Ez utóbbi lőszeres rakaszait maratásokkal rögzíthetjük. A különböző kijelzőkhöz sem matricát, sem részletes festési útmutatót sem kapunk.

A teknő oldalfalaira több alkatrész, így a vezetékek nagy része is rá van öntve, ami egyszerűsíti a munkánkat. Ide is kerülnek 100 mm-es lőszerek, melyeken az öntött rögzítők finoman ki lettek dolgozva. Itt kell felszerelni az éjszakai helyzetjelző fényeket is, ezeknek tartóit véleményem szerint jobb lett volna maratásként mellékelni, mert műanyagból túl vastagok. Igény szerinti házi cseréjük nem jelenthet túl nagy gondot azoknak, akik amúgy is szoktak kisebb feljavításokat eszközölni makettjeiken. A motorteret elválasztó falra egy részben maratásból összeállított ventillátor, valamint további lőszerek kerülnek, majd következik maga a motor. A motortértől hátrább már semmilyen belső alkatrészt nem kapunk (például sebességváltó, erőátvitel, motorhűtés, stb.).

Érdekes és figyelmes részlet, hogy a különböző figyelőműszerek éjszakai változatai is a megtalálhatók a harckocsin belül – ezeket szükség szerint cserélgették a foglalatjaikban, a napszaknak megfelelően.

A homlokpáncélnál lehetőségünk van hozzáadni (vagy lehagyni) a KMT rögzítő pontokat, a géppuskának viszont semmiképp se felejtsük el kifúrni a lukat. A páncéllemez amúgy nem élethű vastagságú, mivel a maketten ez belülről üreges. A fényszórók védőkerete 6 műanyag alkatrészből áll, viszonylag könnyen összeragasztható és megfelelően vékony – a legszebb, amit eddig T-54/55/62 készletekben láttam. Maguk a lámpák élethűen a kerethez és nem a páncéllemezhez vannak rögzítve, és kétféle lencse közül választhatunk – bár nem írják, de a mintás a képek szerint sötétített változat, így festeni szükséges. A hullámtörő szerelhető maratott vagy műanyag rögzítőkkel is (ez utóbbi magára a hullámtörőre van öntve). A vezető periszkópjainak tisztítórendszere szintén meg lett jelenítve.

A futógörgők sajnos kissé sorjásak, viszont a gumi felületen az öntött minta kellőképp vékony, valamint feliratok is találhatók rajta. Az első két görgő csapágyazása megerősített, így ezek takarósapkája is nagyobb. A lánchajtókerék is részletes, érdemes megemlíteni, hogy a dobozban a 14 fogú változat is megtalálható, ami az RMSh lánctalpakhoz való.

A motor feletti ajtók nyithatóan is szerelhetők, a motortér fonott rácsai nagyon szép kidolgozásúak, a két hátsó szellőzőre való rudakat is maratásból mellékelik.

A sárvédőre korai és kései típusú üzemanyag-tárolók között választhatunk, melyekre a fogantyúkat nagyon szépen öntötték rá. A későin az egyik fogantyú maratásból van, ami sajnos szögletes profilú, így nem túl élethű. Érdekes, hogy a tartályok alsó, nem látható fele is ki lett dolgozva, így például leszerelt állapotban is felhasználhatók akár. A sárvédők merevítői műanyagból vannak, és az összes rögzítési pont meg van rajtuk jelenítve (üzemanyagtartályokhoz, különböző tároló ládákhoz). Ebből kifolyólag kissé túl vastagok, így úgy gondolom, hogy szerencsésebb lett volna maratásként is mellékelni – bár tény, hogy ez nagyon megbonyolítaná az összeszerelést. Az üzemanyag csövek szépen ki vannak dolgozva, viszont vékonyságuk miatt nagyon nehéz őket leválasztani az öntőkeretről. A csöveket leszorító füleket szintén maratásból mellékelik, csak úgy mint a vontatószemek rögzítéseit. A kipufogó fölötti bordázott fémlap a makettben műanyag, így meglehetősen vastag az igazihoz képest, érdemes lehet vékony fóliából készültre cserélni.

Az első, íves sárvédők esetében nagy plusz, hogy a bordázatuk alulról is ki van dolgozva (innen nézve süllyesztve), illetve a fém merevítőket is megkapjuk, maratásból. A Z-alakú fémrúd, aminek célja, hogy a sárvédőt leszorítsa, egy igen finom műanyag darab, maratott rögzítőkkel – igény esetén a rúd maga meghajlítható rézdrótból.

Az OMSh típusú lánctalpszemek jól kidolgozottak, ráadásul a feliratok is megtalálhatók rajtuk. A lánctalp nem működőképes, így ragasztanunk kell majd, az igazihoz hasonlóan oldalanként 90 darabot (összesen 190 szem található a készletben). Az alkatrészek letisztogatás időigényes lesz, mivel minden szemről 4 öntőcsonkot kell eltüntetni.

A harckocsi farpáncéljára szintén maratással rögzítjük az önmentéshez használt rönköt, azonban a fa mintázat nem túl élethű, számomra kissé túl érdes. Hatalmas pozitívum viszont az üzemanyag-hordók és azok tartóinak összeszerelése, hiszen ezek felépítése is szinte teljesen megegyezik az eredetiével. A hordókat a helyükön tartó, O-alakot formázó fémpántok nagy részét maratásból mellékelik, a záró mechanizmust mintázó elemeket pedig műanyagból, itt a fém és a műanyag alkatrészek találkozásának eldolgozása lehet a kihívás. A hordókat tartó bakok kialakítása valósághű, a hordókat kis csavarokkal lehet rögzíteni, de ha úgy döntünk, hogy a hordókat tartóikkal együtt lehagynánk, akkor azt mindenféle faragás vagy átalakítás nélkül megtehetjük. A víz alatti átkeléshez használt csövet – melynek fülei maratásból vannak – a hordók alá és fölé is rögzíthetjük.

Folytatásként a toronykoszorú következik, és az erre kerülő részegységek – például a parancsnok és a töltő-kezelő ülései, a tornyot forgató szerkezet, kisebb tárolók és egy AK gépkarabély. A löveg zárszerkezete és a lövegbölcső, valamint a rájuk szerelendő alkatrészek már előre éreztetik, hogy a T-55-ös harckocsi tornyának belső tere igen szűkös volt – ezért a makett esetében érdemes előre áttervezni az összeállítás és festés logikus sorrendjét. Érdekesség, hogy az útmutató szerint még egy lőszert is betölthetünk, bár ebből később semmi sem fog látszani. A jobb oldalra kerülő 7.62 mm-es párhuzamosított géppuska kidolgozása némileg szebb, mint a vezető mellett lévőé. Az irányzó ülőhelye, az őt (és a parancsnokot) védő keret, a nappali irányzótávcső, valamint a hátulra málházott lőszerek tobább zsúfolják a kis tornyot.

A torony tetején lévő TPN-1 éjszakai irányzék belülről 6, kívülről további 3 alkatrészből áll, fontos megjegyezni, hogy ha éjszakai üzemmódban szertnénk megjeleníteni a harckocsit, akkor mind ezt az irányzékot, mind a Luna-2 infrasugár-vetőt is takarás nélkül kell felszerelnünk. Természetesen mind a töltő-kezelő, mind a parancsnok búvónyílásának belső részleteit is ábrázolják a maketten (periszkópok, zárszerkezet, stb.). A parancsnok TPKUB nappali figyelőműszere az igazi járművön kicserélhető az éjszakaira (TKN-1), bár ezt az összeállítási útmutató nem jelöli (viszont a cseredarab megtalálható a makett belsejében (a 29. lépésnél). Az optika kerete és és kis ablaktörlője maratott alkatrészek. A figyelőműszerhez kapcsolódó OU-3G infrasugár-vető szépen kidolgozott, tartója szintén maratás, az éjszakai üzemmódban történő megjelenítéshez átlátszó elemet kapunk, amit festeni szükséges, bár ezt az útmutató nem jelöli. A parancsnok csavarokkal rögzített, öntött kupolájának mintája számomra kissé túl durva, bár ez akár üzemenként/évjáratonként változhat.

A Luna-2 infrasugár-vető szintén üreges, benne egy izzószerű átlátszó alkatrésszel, és az éjszakai üzemmódhoz itt is egy átlátszó korongot kapunk. Az alap, amin a sugárvető nyugszik középen ki van fúrva (ezt a legtöbb, ma elérhető T-54/55/62 készleten magunknak kellet megtenni), valamint a sugárvető alján lévő csatlakozók is ki lettek dolgozva – így az élethű kábelezés elkészítése kevesebb exta munkval jár. A lövegbölcső és az infrasugár-vető mozgatható lenne, azonban a blendét takaró ponyva csak fixre ragasztható. Ez utóbbi 4 darabból áll, a gyűrődése szép, de cserébe a ragasztások eldolgozása bonyolultabb. A jármű e borítás nélkül is elkészíthető amúgy.

A torony alsó és felső részének összeragasztása után következik a harckocsiágyú beszerelése – ezt egy darabként kapjuk, kidolgozott huzagolással. Fontos megjegyezni, hogy a korábbi T-54-es készletekben mellékelt, kissé túlméretes alkatrészt kisebbre cserélték a most kiadott T-55-ösök esetében. Bár a cső egy darab, némi finom csiszolásra így is szükség lesz, mivel az alkatrész két fele minimálisan el van csúszva.

A lövegblende rögzítésére szolgáló fém leszorítókat a maketthez is élethű, vékony maratásként mellékelik, ami sokat dob az összhatáson.

A toronyra kerülö összes rögzítőfül szintén maratás, bár szerintem ezeket érdemesebb lehet sima drótból hajlítottra cserélni, mivel a martás túl szögletes.

A maketthez kapunk egy, a vezető nyitott búvónyílása fölé szerelhető szél-és esővédőt, melynek ablaktörlői igen finom, maratott darabok. Ezt leszerelt állapotban a nem túl szép kidolgozású, összehajtogatott ponyvával együtt a torony hátuljára szíjazhatjuk – szintén maratásokkal.

Összességében nem túlzás azt állítani, hogy az eddigi legrészletesebb szovjet gyártmányú T-55-ös készlettel van dolgunk, a jármű legfőbb (és leginkább látható) részleteit belülről is kidolgozhatjuk, azonban ez a kihívás csak gyakorlott makettezőknek ajánlott. Az 1000 feletti alkatrész szám, a belső tér összeállítása és kifestése sok-sok munkaórát vetít előre, azonban akit csak a külső érdekel, alacsonyabb áron az egyszerűbb készletet is megveheti 37027 cikkszám alatt (ami külsőre teljesen megegyezik ezzel, ráadásul magyar matrica is jár hozzá).

A makett minőségére sok panaszunk nem lehet, a részletek terén már nehezebb nyilatkozni, hiszen a belső tereket töviről-hegyire átnézni nagy kihívás a megfelelő anyagok nélkül, ráadásul a különböző országokban, üzemekben és években gyártott járművek közt is lehetnek különbségek – bízzunk tehát az ukrán gyártóban, biztos vagyok benne, hogy részletesen tanulmányozták az eredeti harckocsit. Kívülről a részletek helyesnek tűnnek, további nagy pozitívum, hogy több opcionális alkatrészt is kapunk (korai/késői üzemanyag tartályok és tartozékos doboz, lehagyható KMT rögzítési pontok és üzemanyagtartályok, nappali/éjszakai üzemmód). A maratások használata jól átgondolt, bár az oldalsó sárvédők maratásait én szívesebben látnám műanyag helyett szintén martásból. A vontatókábel kihagyása nem hatalmas gond, bár egy ilyen részletes készletbe úgy gondolom beleférhetett volna.

Kiváló makettnek tartom ezt a készletet, élethű külsővel és közel teljes belső térrel, ehhez viszonyítva az ára viszonylag baráti, 16-17 ezer forint körüli (a belső tér nélküli változat 13-14 ezer forint körül érhető el). Mindenképp ajánlott, ha valaki egy részletes, akár magyar T-55-öst szeretne készíteni.

A bemutatott makettet a MiniArt Models bocsátotta a rendelkezésünkre, Magyarországon beszerezhető a Makettshop-nál, ingyenes postázással.

Írta: Berhidi Ádám, 2018-02-02

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.