MiniArt Models T-55A Late Mod. 1965 (1/35)

Típus: T-55A (szovjet gyártmányú)
Gyártó: MiniArt Models
Méretarány: 1/35
Készlet neve: T-55A Late Mod. 1965 (1/35)
Cikkszám: 37023
Alkatrészek száma: 1250 darab szürke műanyag, 26 darab átlátszó műanyag, 150 darab réz
Referenciafotók: T-55 galériák

Az ukrán MiniArt részletes T-55 készleteit természetesen a T-55A is követte, ráadásul egy korai és egy késői változat. Jelen cikkben a belső tér nélküli, késői makettet mutatjuk be.

Mint minden szovjet harckocsit, a T-55-öst is folyamatosan fejlesztették, így az évek során további változásokat eszközöltek a járműveken, így jutva el a T-55A-hoz, amit 1962-ben állítottak hadrendbe a Szovjetunióban, melynek a fő külső változtatásai a sugárzás elleni védelemből adódtak, ugyanis emiatt a búvónyílások vastagabbak lettek és/vagy extra borítást kaptak. Emellett kisebb változtatásokat is megfigyelhetünk, például a tartozékos ládák elhelyezkedésében vagy a hátsó sárvédő kialakításában.

Magyarországra több hullámban érkeztek T-55-ös harckocsik, köztük szovjet gyártmányú T-55A-k is, azonban sok esetben korábbi, OMSh típusú lánctalppal. Nagyon fontos azonban kiemelni, hogy a T-54/55 sorozat tagjait több üzemben gyártották, illetve folyamatosan fejlesztették, valamint a kisebb-nagyobb javítások során újabb elemeket építettek be vagy cseréltek ki, ezért ugyanannak a típusú harckocsinak a konkrét példányai több részletben is eltérhetnek egymástól. Ezért alapvetően érdemes fényképek alapján építeni, már ha sikerül ilyeneket találnunk az 1960-as évekből.

A makett egyszerű, piros-fehér dobozgrafikával rendelkezik, ami a belső tér nélküli készletek jellemzője, mérete pont elég a sok alkatrész befogadására, melyek egy fokkal szellősebben helyezkednek el (és felbontás után könnyebben visszarendezhetők), mint a belső teres kiadás esetében.

A dobozban összesen 1276 műanyag (ebből 576 darab a szemenkénti lánctalp) és 150 rézmaratott alkatrészt találunk, ami elég magas szám, tekintve, hogy ez a változat nem rendelkezik teljes belső térrel. A pár nagyobb öntőkeret mellett nagyon sok kicsit is találunk, a megközelítés mögött az lehet a logika, hogy a MiniArt minél több változatot szeretne kiadni, és a külön keretekkel könnyebb a különböző konfigurációkat összeállítani, csomagolni. A makett összerakásánál ez viszont több figyelmet és keresgélést igényel. A többször ismétlődő keretek előnye, hogy így például a toronyra való kapaszkodókból plusz darabokat is kapunk, ami jól jön arra az esetre, ha valamelyiket eltörnénk. Sok részegység a részletezés és/vagy a valósághű felépítés miatt áll több elemből, ami nagyban meghosszabbítja azt az időt, amit az alkatrészek leválasztásával és letisztázásával töltünk, de sokkal élethűbb végeredményt kaphatunk az építés végén.

A műanyag alkatrészek jó kidolgozásúak, a részletek élesek, öntési hibák nem találhatók. Néhány kereten fellelhető némi sorja (főleg a futógörgőkön, illetve az apró alkatrészeket tartalmazó kereten).

A maratott alkatrészek nagyon finomak, némelyik olyan apró, hogy igazi kihívás lesz leválasztani. A motortér fonott rácsozatai különösen szépre sikerültek, és a lövegblende ponyváját rögzítő fém csíkokat is mind maratásként kapjuk. A lapokon ezek mellett főleg szíjak és apró rögzítő fülek találhatók. Ez utóbbiak közül némelyiket érdemesebb lehet vékony drótra cserélni, mert a maratás profilja túl szögletes és így nem valósághű.

A maketthez érthető módon főleg a korábbi változatok alkatrészeit kapjuk, kiegészítve az A változat új elemeivel (lánchajtókerék, hátsó sárvédő, parancsnoki kupola, stb.) – érdekes módon ezek közül több már a korábbi készletekben is előkerült, különösebb ok nélkül.

A matricák minősége jónak tűnik, a nyomtatásra legalábbis nem lehet panasz, sajnos ebben a készletben magyar jelzések nem találhatók.

A 23 oldalas útmutató első és utolsó két lapja színes, itt találhatók festési útmutatók, melyek igényesen megrajzoltak és színezettek. Először ezeket szükséges átböngészni, hogy kiválasszuk a megépítendő makettet, mert ez alapján kell majd néhány különbséget észben tartani az építés során: a makett kétféle üzemanyagtartállyal és bal első tartozékos ládával (mindkét esetben korai vagy késői) szerelhető, valamint egyes változatokról el kell hagyni a póttartályokat, az önmentéshez használt farönköt, és a víz alatti átkeléshez használt szettet. Ezek mellett a KMT rögzítő pontokat sem szükséges minden járműre feltenni.

A festési és matricázási útmutató alapján 8 darab jármű közül válogathatunk, ezek olyan apróságokban is különbözhetnek, mint a lapos üzemanyag tartályok és a bal első nagy tárolódoboz kialakítása, mellső sárvédők vagy épp az üzemanyag hordók lehagyása. Nevesítve van a szovjet hadsereg egy zöld és egy homokszínű harckocsija, illetve egy további jármű a haditengerészettől. Ezek mellett egy etióp (homokszínű), egy makedón (zöld) harckocsi szerepel még a kínálatban, valamin további három az afgán hadszíntérről, a 2000-es évek elejéről.  A felhasználandó árnyalatokat Vallejo, Mr. Color, Life Color, Tamiya, Testors, AK Real Color, Humbrol, Revell és Mission Models színkódokban is megkapjuk.

Az összeállítás lépései jól érhetők, bár néhol az oldalak túlzsúfoltak. A magas alkatrészszám és a sok részegység nagy figyelmet követel meg, érdemes az útmutatót előre jól áttanulmányozni.

A teknő alsó része és oldalfalai külön darabok, így az élethűség kedvéért azt, amit mondjuk a Tamiya vagy a Takom egybe öntve ad, itt közel 20 alkatrészből kell összerakni (beleértve például a menekülésre szolgáló nyílásokat). A lengőkarok két darabból állnak, ezek működőképessé építhetők a torziós rugókkal (de amúgy fixre is ragaszhatók egy másik alkatrész használatával). Az első és az utolsó lengőkar pár külön lengéscsillapítóval rendelkezik, ami szintén mozgatható a maketten.

A KMT rögzítési pontok szépek, bár valamiért a különálló darabok némelyikénél az egyik hosszanti oldalon hiányzik a hegesztési varrat (szerencsére ez könnyen pótolható).

A belső térhez csak néhány nagyobb elemet kapunk, elsősorban a test jobb illeszkedése érdekében.

A homlokpáncélnál lehetőségünk van hozzáadni (vagy lehagyni) a KMT rögzítő pontokat. A fényszórók védőkerete 6 műanyag alkatrészből áll, viszonylag könnyen összeragasztható és megfelelően vékony – a legszebb, amit eddig T-54/55/62 készletekben láttam. Maguk a lámpák élethűen a kerethez és nem a páncéllemezhez vannak rögzítve, és kétféle lencse közül választhatunk – bár nem írják, de a mintás a képek szerint sötétített változat, így festeni szükséges. A hullámtörő szerelhető maratott vagy műanyag rögzítőkkel is (ez utóbbi magára a hullámtörőre van öntve). A vezető periszkópjainak tisztítórendszere szintén meg lett jelenítve, valamint a búvónyílása is már a T-55A-ra jellemző, vagyis sugárzás elleni, vastagabb kialakítással rendelkezik.

A futógörgők sajnos kissé sorjásak, viszont a gumi felületen az öntött minta kellőképp vékony, valamint feliratok is találhatók rajta. Az első két görgő csapágyazása megerősített, így ezek takarósapkája is nagyobb. A lánchajtókerék is részletes, és természetesen ez már az RMSh lánctalpakhoz való 14 fogú változat, illetve a láncfeszítő szerkezet is a késői T-55A-knak megfelelő.

A motor feletti ajtók nyithatóan is szerelhetők, a motortér fonott rácsai nagyon szép kidolgozásúak, a két hátsó szellőzőre való rudakat is maratásból mellékelik – aprólékos munkával látványos végeredményt érhetünk el.

A sárvédőre korai és kései típusú üzemanyag-tárolók között választhatunk, melyekre a fogantyúkat nagyon szépen öntötték rá. A későin az egyik fogantyú maratásból van, ami sajnos szögletes profilú, így nem túl élethű. Érdekes, hogy a tartályok alsó, nem látható fele is ki lett dolgozva, így például leszerelt állapotban is felhasználhatók akár. A sárvédők merevítői műanyagból vannak, és az összes rögzítési pont meg van rajtuk jelenítve (üzemanyagtartályokhoz, különböző tároló ládákhoz). Ebből kifolyólag kissé túl vastagok, így úgy gondolom, hogy szerencsésebb lett volna maratásként is mellékelni – bár tény, hogy ez nagyon megbonyolítaná az összeszerelést. Az üzemanyag csövek szépen ki vannak dolgozva, viszont vékonyságuk miatt nagyon nehéz őket leválasztani az öntőkeretről. A csöveket leszorító füleket szintén maratásból mellékelik, csak úgy, mint a vontatószemek rögzítéseit. A kipufogó fölötti bordázott fémlap a makettben műanyag, így meglehetősen vastag az igazihoz képest, érdemes lehet vékony fóliából készültre cserélni. A korább változathoz képes újabb hátsó sárvédőket mellékel a gyártó, melyekre egy-egy tartozékos láda kerül mindkét oldalon, illetve több kiegészítő is új helyet kapott. A tartalék lánctalpak teljesen önálló alkatrészek a szemenkénti lánctalpat tartalmazó keretről, aprólékos műanyag és réz rögzítéssel.

Az első, íves sárvédők esetében nagy plusz, hogy a bordázatuk alulról is ki van dolgozva (innen nézve süllyesztve), illetve a fém merevítőket is megkapjuk, maratásból. A Z-alakú fémrúd, aminek célja, hogy a sárvédőt leszorítsa, egy igen finom műanyag darab, maratott rögzítőkkel – igény esetén a rúd maga meghajlítható rézdrótból.

Az RMSh típusú láncszemek műanyag csapokkal kapcsolódnak, amik szintén az öntőkereten találhatók. Az útmutató szerint ragasztó használata nem szükséges, azonban a tüskék elég könnyen kiesnek mozgás hatására, így az óvatos ragasztás ajánlott. Minden egyes láncszem 3 öntőcsonkkal rendelkezik, ezek eltüntetése azonban nem túl nehéz feladat.

Az alkatrészek kidolgozottsága kitűnő, a minta is élethű, még apró betűk is találhatók a mélyedésekben. Az öntés minőségével nincs különösebb probléma, bár minden szem tengelyének jobb oldala enyhén sorjás, amit finom csiszolással el lehet tüntetni. Ezt és az öntési csonkokat leszámítva több tisztogatásra nincs szükség. A csapokként funkcionáló műanyag tüskéket érdemes az útmutató szerint az öntőkerettel együtt a helyébe szorítani, majd levágni – ezután én egy leheletnyi extra híg műanyag ragasztóval rögzítettem a csapok végeit.

A harckocsi farpáncéljára szintén maratással rögzítjük az önmentéshez használt rönköt, azonban a fa mintázat nem túl élethű, számomra kissé túl érdes. Hatalmas pozitívum viszont az üzemanyag-hordók és azok tartóinak összeszerelése, hiszen ezek felépítése is szinte teljesen megegyezik az eredetiével. A hordókat a helyükön tartó, O-alakot formázó fémpántok nagy részét maratásból mellékelik, a záró mechanizmust mintázó elemeket pedig műanyagból, itt a fém és a műanyag alkatrészek találkozásának eldolgozása lehet a kihívás. A hordókat tartó bakok kialakítása valósághű, a hordókat kis csavarokkal lehet rögzíteni, de ha úgy döntünk, hogy a hordókat tartóikkal együtt lehagynánk, akkor azt mindenféle faragás vagy átalakítás nélkül megtehetjük. A víz alatti átkeléshez használt csövet – melynek fülei maratásból vannak – a hordók alá és fölé is rögzíthetjük. A készletben, a MiniArt-tól megszokott módon vontatókábel nem található.

Folytatásként a toronykoszorú következik, illetve a löveg zárszerkezete és a lövegbölcső, valamint a rájuk szerelendő alkatrészek – nyilván csak annyi, amennyi a cső rögzítéséhez elengedhetetlen, hiszen belső tér nélküli készletről beszélünk. A jobb oldalra kerülő 7.62 mm-es párhuzamosított géppuska szintén új alkatrész.

A torony tetején lévő TPN-1 éjszakai irányzék belülről 6, kívülről további 3 alkatrészből áll, fontos megjegyezni, hogy ha éjszakai üzemmódban szeretnénk megjeleníteni a harckocsit, akkor mind ezt az irányzékot, mind a Luna-2 infrasugár-vetőt is takarás nélkül kell felszerelnünk. Természetesen mind a töltő-kezelő, mind a parancsnok búvónyílásának belső részleteit is ábrázolják a maketten (periszkópok, zárszerkezet, stb.). A parancsnok TPKUB nappali figyelőműszeréhez az optika keret és kis ablaktörlő maratott alkatrész. A figyelőműszerhez kapcsolódó OU-3G infrasugár-vető szépen kidolgozott, tartója szintén maratás, az éjszakai üzemmódban történő megjelenítéshez átlátszó elemet kapunk, amit festeni szükséges, bár ezt az útmutató nem jelöli. A parancsnok csavarokkal rögzített, öntött kupolájának mintája számomra kissé túl durva, bár ez akár üzemenként/évjáratonként változhat.

A Luna-2 infrasugár-vető szintén üreges, benne egy izzószerű átlátszó alkatrésszel, és az éjszakai üzemmódhoz itt is egy átlátszó korongot kapunk. Az alap, amin a sugárvető nyugszik középen ki van fúrva (ezt a legtöbb, ma elérhető T-54/55/62 készleten magunknak kellet megtenni), valamint a sugárvető alján lévő csatlakozók is ki lettek dolgozva – így az élethű kábelezés elkészítése kevesebb extra munkával jár. A lövegbölcső és az infrasugár-vető mozgatható lenne, azonban a blendét takaró ponyva csak fixre ragasztható. Ez utóbbi 4 darabból áll, a gyűrődése szép, de cserébe a ragasztások eldolgozása bonyolultabb. A jármű e borítás nélkül is elkészíthető amúgy.

A búvónyílások a tornyon is extra védelmet kaptak, a T-55A-kra jellemzően.

A torony alsó és felső részének összeragasztása után következik a harckocsiágyú beszerelése – ezt egy darabként kapjuk, kidolgozott huzagolással. Fontos megjegyezni, hogy a korábbi T-54-es készletekben mellékelt, kissé túlméretes alkatrészt kisebbre cserélték a most kiadott T-55-ösök esetében. Bár a cső egy darab, némi finom csiszolásra így is szükség lesz, mivel az alkatrész két fele minimálisan el van csúszva.

A lövegblende rögzítésére szolgáló fém leszorítókat a maketthez is élethű, vékony maratásként mellékelik, ami sokat dob az összhatáson.

A toronyra kerülő összes rögzítőfül szintén maratás, bár szerintem ezeket érdemesebb lehet sima drótból hajlítottra cserélni, mivel a martás túl szögletes.

A maketthez kapunk egy, a vezető nyitott búvónyílása fölé szerelhető szél-és esővédőt, melynek ablaktörlői igen finom, maratott darabok. Ezt leszerelt állapotban a nem túl szép kidolgozású, összehajtogatott ponyvával együtt a torony hátuljára szíjazhatjuk – szintén maratásokkal.

Összességében nem túlzás azt állítani, hogy az eddigi legrészletesebb szovjet gyártmányú T-55A készlettel van dolgunk, számos bonyolult lépéssel, így csak gyakorlott és sok idővel rendelkező makettezőknek ajánlott. Természetesen kissé magasabb áron a teljes belső teres változat is megtalálható a MiniArt kínálatában.

A makett minőségére sok panaszunk nem lehet, és ne feledjük, hogy a különböző országokban, üzemekben és években gyártott járművek közt is lehetnek különbségek – bízzunk tehát az ukrán gyártóban, biztos vagyok benne, hogy részletesen tanulmányozták az eredeti harckocsit. Kívülről a részletek helyesnek tűnnek, további nagy pozitívum, hogy több opcionális alkatrészt is kapunk (korai/késői üzemanyag tartályok és tartozékos doboz, lehagyható KMT rögzítési pontok és üzemanyagtartályok, nappali/éjszakai üzemmód). A maratások használata jól átgondolt, bár az oldalsó sárvédőkön található dobozok, kiegészítők rögzítéseit, illetve a merevítéseket szívesebben látnám műanyag helyett szintén martásból. A vontatókábel kihagyása nem hatalmas gond, bár egy ilyen részletes készletbe úgy gondolom beleférhetett volna. A működőképes szemenkénti lánctalp tovább emeli a kész makett fényét.

A belső tér nélküli változat 13-14 ezer forint körül érhető el, mindenképp ajánlott, ha valaki egy részletes, akár magyar T-55-öst szeretne készíteni.

A bemutatott makettet a MiniArt Models bocsátotta a rendelkezésünkre, Magyarországon beszerezhető a Makettshop-nál, ingyenes postázással.

Írta: Berhidi Ádám, 2019-06-06

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük