SKIF T-55AM1 (1/35)

Típus: T-55AM1
Gyártó: SKIF
Méretarány: 1/35
Készlet neve: T-55A
Cikkszám: 221
Alkatrészek száma: 233 darab műanyag, 52 darab réz, gumi lánctalp és vontatókábel
Referenciafotók: T-55

Az ukrán cég T-55 makettjei egy meglehetősen balszerencsés pillanatban kerültek piacra, ugyanis megjelenésük után nem sokkal a Tamiya is bejelentette saját T-55 készletét. Ebből kifolyólag a SKIF 55-ösei hamar a háttérbe szorultak, hiszen a Tamiya, a várakozásoknak megfelelően hozta a gyártótól megszokott kiváló minőséget. Ennek ellenére nem feltétlen érdemes végleg elfelejteni ezeket a kiteket sem, hiszen pénztárcabarát áruknak köszönhetően reális alternatívaként vannak jelen a hazai piacokon.

A 221. számú készletben rejlő típus T-55A névre hallgat, azonban ez a hazai makettezőknek csalóka lehet, ugyanis Magyarországon az ”A” változat alatt azokat a járműveket értjük, amelyek kívül és belül sugárzás elleni védelemmel láttak el. Ennek legfontosabb külső jele a parancsnoki búvónyílás köré szerelt borítás, valamint a vezető és a lövegkezelő búvónyílása is vaskosabb. Ebben a dobozban igazából az AM1 néven ismert (Magyarországon nem rendszeresített) változat van, ami már a T-72 lánctalpait használja, és fel lett szerelve lézertávmérővel is (a lövegblende fölött). Emellett a lövegkezelő búvónyílása is extra borítást kapott, a toronyra pedig felszerelték a víz alatti átkeléshez használt levegőcsövet. Így tehát, ha magyar járművet szeretnénk építeni és ez a készlet akadt a kezünkbe, akkor, (elméleti síkon) ha lehagyjuk a levegőcsövet és a lézertávmérőt, valahogy lefarigcsáljuk a lövegkezelő búvónyílásának borítását és kicseréljük a lánctalpat és a lánchajtókereket, megfelelő kiindulási alapot kapunk egy T-55A-hoz. A másik lehetőség, ha egy magyar T-55AM-et ”célzunk be”, ekkor némi pótpáncélzatot kell elkészítenünk, valamint ködgránátvetőket, kötényezést, lézertávmérőt, hogy csak a legfontosabbakat említsem. De ezeknél egyszerűbb beszerezni a SKIF T-55 (amiből igazából a magyar ”A” változat építhető meg) vagy T-55AM készletét. A most bemutatott makett alkatrészeinek nagy része azonos a T-55 néven futó készlet alkatrészeivel, tehát ez az elemzés akár arra is ráillene, a következő különbségekkel: enyhén módosított torony más búvónyílásokkal, korai lánctalp és csillagkerék.

A meglepően kis dobozról a kibontás után gyorsan kiderül, hogy alaposan meg van pakolva. Tartalma: négy öntőkeret (alváz, test, torony, belső tér), gumi lánctalpak, egy maratott lap és egy ív matrica, összeállítási útmutató. A helykihasználás kitűnő, ennek azonban az az ára, hogy mindent ”lapraszerelt” stílusban kapunk, vagyis a teknőt is külön kell összeszerelni, ami nem kevés plusz munkát jelent (de erről még később). Sajnos az ukrán gyártó minden alkatrészt egyetlen zacskóba csomagolt, ennek ellenére a semmiféle védelmet nem élvező rézmaratás szerencsére kisebb deformálódással megúszta a szállítást. A matrica sincs külön nejlonba borítva, de itt sem találtam sérülést.

A készlet 233 műanyag és 52 darab réz (maratott) alkatrészt tartalmaz. A zöld műanyag igen kemény, merev, de jól alakítható. Sajnos a nagyobb alkatrészek (az alváz lapjai, a test felső része, a lövegcső) néhány esetben enyhén hajlottak, valószínűleg a csomagolásnak köszönhetően. Kisebb – de könnyen javítható – beszívódások több helyen is találhatók, sorja pedig minimális mennyiségben (vagyis az egyik kereten sok van, de ez nem nagyon érinti az alkatrészeket). A futógörgők sajnos eléggé eltérnek az eredetiétől, a lánctalp viszont – annak ellenére, hogy gumiból készült – egész jól néz ki, és a ragasztási pontok is elég diszkréten lettek megoldva. Kérdés, hogy a hossza elég lesz-e a későbbiekben a belógás imitálására. A torony formáját megfelelőnek találom, azonban elég nagy hiányosság, hogy a szovjet harckocsikra jellemző lövegblendét (ponyvát) lehagyták, annak érdekében, hogy a cső mozgatható legyen. Innen szintén hiányzik az infrasugár-vetőt mozgató kar. A hegesztéseket pár kivételtől eltekintve mellőzték. A közel tenyérnyi méretű maratott lapon találhatjuk a motor szellőzőjének hálóját, merevítőket, rögzítési pontokat és néhány további apróságot. Figyelni kell arra, hogy néhány alkatrészt könnyen össze lehet keverni a maratott lap felesleges, ”összekötő” darabjaival. A vontatókötelet is gumiból kapjuk, ezt mindenképp cserélni kell, mert az eredetihez nincs túl sok köze.

A matricalapon cseh, szovjet, szlovén, lengyel, kelet-német, finn és perui járművekhez kapunk jelzéseket, ráadásul teljes számsorokat, ami hasznos lehet a jövőben, más járművek építésénél.

Néhány alkatrész sajnos öntési hibás, ez úgy tűnik, szériahiba is lehet, ugyanis az interneten fellelhető képek között is találni olyat, amin hibás elemek láthatók. Az üzemanyag cellákról van szó, illetve a test felső részének elejéről is hiányzik némi ”matéria”. Ez utóbbi könnyen javítható tömítéssel, az üzemanyag tartályok kapcsán viszont érdemes a gyártót megkeresni, a forgalmazón keresztül.

A test alsó felének összeállítása a megszokottnál több munkát igényel azoktól, akik hozzászoktak az egy darabból öntött teknőhöz. Figyelni kell, hogy a lapok a megfelelő szöget zárják be, és egy síkban legyenek, ahol szükséges. A nagyobb darabok enyhén hajlottak, ezeket forró vízben vagy hajszárító segítségével ajánlatos kiegyengetni, emellett a magasabb alkatrész szám miatt több tömítés, csiszolás is vár ránk. A készlet biztosítja a belső tér alapjait is: vezetőülés, karok, rádió, küzdőtér padlója, lőszerek, géppuska rakaszok, valamint a motor fő darabjai. Ezek kidolgozása eléggé elnagyolt, de mindenképp egyfajta alapot jelent a saját építéshez, amennyiben nem szándékozunk utángyártott alkatrészeket használni. A futógörgők merevítésének kidolgozása sajnos csak főbb vonásaiban hasonlít az igazira.

A harckocsi felső részére főképp különböző tárolódobozokat és üzemanyagcellákat kell rögzíteni, sajnos ez utóbbiakon sajnos a jellegzetes merevítő bordák pozitívak, tehát kifelé domborodnak ahelyett, hogy ”benyomva” lennének. A motortér fölötti nyílások szintén hiányoznak, ezeket csak süllyesztve, mindössze csak a körvonalaikkal jelölik. Maratásból kapjuk viszont a motortér rácsozatát, az azt körülvevő keretet a csavarokkal, emellett a sárvédők háromszög alakú merevítőit, a vontatókábelek és tartalék lánctagok rögzítési pontjait, valamint az első fényszórók védőkereteit. Feltűnő hiányosság, hogy a torony gyűrűje alól kétoldalt hiányoznak a jellegzetes bevágások, illetve a vezető búvónyílása is túl szűknek bizonyul.

A torony kidolgozása, mérete megfelelő alap, ennek belsejéhez is kapunk néhány alap alkatrészt: a csőfar elnagyolt megformálását, a párhuzamosított géppuskát, székeket és egy keretet. A legnagyobb hiba sajnos az, hogy hiányzik a löveg porvédő takarása, ami a szovjet/orosz harckocsik jellemzője, ehelyett egy mozgatható tömböt kapunk. A cső enyhén hajlott, de javítható, valamint hiányzik az infrasugár-vetőt a lövegcsővel párhuzamosan mozgató kar. A blende két oldalán található nyílások túl hosszúak, ezekből egy-egy kis rész be kell tömíteni. A légvédelmi géppuska viszonylag sok alkatrészből áll, ezek kidolgozottsága átlagosnak mondható.

Nehéz végső véleményt megfogalmazni a készletről. A profik mindenképp a Tamiyához nyúlnának egyből, azonban ebből a dobozból is szép T-55-öst lehet építeni, persze nem magyart. Megfelelő ”tuningolási” képességek birtokában szépen gatyába lehet rázni a makettet, ráadásul a belső alapjai is adottak. Mindenképp hozzá kell tenni azonban, hogy számos darab kidolgozása elnagyolt, tehát 100%-os részletességet nem lehet várni végeredményként. Ugyanakkor a harckocsi jól, könnyen építhető, emellett tartalmaz rézmaratást és részleges belső teret is, így a kezdő makettezők megfelelő gyakorló darabja lehet, hisz ismerkedhetnek a maratás használatával, a belső festésével is.

A bemutatott makettet a Keleti Blokk bocsátotta a rendelkezésünkre

Írta: Berhidi Ádám, 2011-02-04

Megjegyzés: az építési fotókon az esetleges illesztési vonalak és hibák bemutatási céllal nincsenek eltüntetve.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.