Tamiya T-72M1 (1/35)

Típus: T-72M/M1
Gyártó: Tamiya
Méretarány: 1/35
Készlet neve: Russian army tank T-72M1
Cikkszám: 35160
Alkatrészek száma: 210 darab műanyag, 2 darab réz, gumi lánctalp, réz drót, gumi csövek, textil vontatókötél, műanyag háló
Referenciafotók: T-72 harckocsi

A T-72 harckocsi a szovjet haditechnika egyik legemblematikusabb képviselője a szárazföldi arzenálban, számos ország serege rendszeresítette a világ különböző pontjain, így Magyarországon is megtalálható. A típus jelenleg is a hazai páncélos erők ”gerincét” alkotja. A jármű 1973 augusztusában kapta meg a szovjet pártvezetés engedélyét a gyártásra, azóta azonban számos módosításon esett át, a különböző exportált, illetve külföldön gyártott járművek így igen színes képet mutatnak, az egyes típusok azonosítása sokszor bonyolult, ráadásul a keleti és a nyugati szakzsargon is eltérő megnevezéseket használ. Először tehát tekintsük át nagy vonalakban a Magyarországra érkezett harckocsikat és azok hazai megjelölését.

A korai T-72-esek 1978-ban érkeztek a Szovjetunióból, ezek sztereooptikai távmérővel rendelkeztek, a torony frontja döntöttebb kivitelű volt a kései változatokhoz viszonyítva és kétoldalt deszantkapaszkodókat szereltek rá. Ezek a járművek még nem kaptak kötényezést, de rendelkeztek az úgynevezett ”elefántfülekkel”, amik rugós, kihajtható (lemez) lapokból álltak (oldalanként négy-négy darab), így menetben szemből, és fél oldalról jól fedték a lánctalp felső részét. A zászlóaljnyi (31 darab) T-72-es közül három már lézertávmérővel volt ellátva.

Az 1984-től folyamatosan érkeztek csehszlovák és lengyel gyártású, lézertávmérős harckocsik, melyek gyártásánál már elhagyták a deszantkapaszkodókat.

Az 1986-tól eleinte csak lengyel, majd csehszlovák gyárakból újabb, már T-72M típusú harckocsik érkeztek (nálunk itt sem szerepelt az ”M” jelölés, csak a hozzájuk érkező tablósoron). Ezeknek a tornya már kevésbé lejtett, illetve a torony két oldalán megjelentek a ködgránátvetők. A járművek már gumiból készült kötényezés is kaptak. A következő évben feltűnt még pár darab csehszlovák gyártású, M1 típusú jármű (hazánkban ezek is csak T-72 néven voltak ismertek, az M1 megjelölést csak a belorusz kocsik kapták meg), melyek fő ismérve a harckocsi testének frontpáncéljára hegesztett 16 mm-es pótpáncél réteg, a megerősített toronypáncélzat, valamint a V-alakú hullámtörő között csak két borda található. A tornyon a ködgránátvetők alatt egy-egy bevágás fut végig. Az eddigiek futottak hazánkban tehát T-72 néven.

1996-ban száz darab ex-szovjet T-72M1 érkezett Belorussziából, elég nagy szórással, az 1977 és 1984 között gyártott járművek között közel tíz-tizenöt alváltozatot is felfedezhetünk – ezért szükséges hangsúlyozni, hogy a lehetőségekhez mérten aki teheti, eredeti fotókról dolgozzon. A teljesség igénye nélkül, a főbb változatok az alábbiak:

  • négy jármű tornya a hazánkba érkezett legelső szériának felel meg, ebből hármon a harckocsitest frontpáncélzata rendelkezett a 16 mm-es pótpáncélzattal, illetve mindegyik rendelkezett kötényezéssel
  • egy másik csoport a szovjet terminológia szerint T-72A jelölésű járművek (itthon M1) korai változata, ezek a harckocsik még nem rendelkeztek ködgránátvetővel az új tornyon, viszont a mellső sárvédő már gumiból készült és a legkorábbi járművek frontján még nem volt látható a hegesztett pótpáncél
  • az előbb említett csoport egy módosított változatai azok a járművek, amelyek a torony tetején, az irányzó és a parancsnok búvónyílásán, illetve néhány harckocsin a vezető búvónyílásán és a környező páncélzat tetején egy plusz polietilén tartalmú védőréteggel rendelkeznek
  • érdekesség, hogy érkezett egy darab jármű a fent említettek közül, ami reaktív téglákkal volt felszerelve – továbbra is ködgránátvetők nélkül
  • a klasszikusnak nevezhető M1 típusú járművek 1981-83-as évjáratúak, ezek már ködgránátvetőket is kaptak a megerősített toronyra, illetve mindegyikük rendelkezik a 16 mm-es pótpáncélzattal
  • a fentebbi módosított változatai az 1982-84-es gyártmányú járművek, amelyek a torony tetején, az irányzó és a parancsnok búvónyílásán, illetve néhány harckocsin a vezető búvónyílásán és a környező páncélzat tetején egy plusz polietilén tartalmú védőréteggel rendelkeznek, továbbá egy harmadik toronyládát is kaptak, így a levegőcső a bal oldalról átkerült a hátsó ládára
  • az előbbiek további módosítása alapján érünk el a T-72AV típushoz (hazánkban ez is M1 néven ismert), ami utólag reaktív páncélozással lett ellátva, emiatt a ködgránátvetők a bal oldalon lettek elhelyezve

A legtöbb belorusz jármű reaktív páncélzat felszerelésére alkalmas: a gumi kötényezésen furatok találhatók, és azt több helyen fellépő vassal is ellátták a könnyebb feljutás érdekében. A kötényzet felső részére végig fémből készült rögzítőpontokat hegesztettek, szintén ebből a célból, a bal oldali TASZT ládák és a jobb oldalon lévő üzemanyag tartályok védelme érdekében páncéllemez helyettesíti a gumi csíkok egy részét. A lengyel és csehszlovák járművekhez képest fontos különbség, hogy a KMT rendszer rögzítése nyolc ponton történik a páncéltest alsó frontján. A páncéltest felső részén azonos a felfüggesztési hely és darabszám, de kivitelében eltérő. A szovjet kocsikon egy egybeöntött lemez van felhegesztve soronként, és abban vannak a csavar furatok. A csehszlovák és lengyel kocsik különálló felfüggesztési pontokkal vannak ellátva.

A fentiek tehát nagyjából bemutatják a főbb jellemzőket, de még így is vannak kisebb eltérések – nem beszélve az utólagos szervizelésekről és cserékről –, így érdemes mindig konkrét járművet építeni, fényképek alapján. A legnehezebb dió kétségkívül a torony helyes, szóban leírhatatlan formájának követése a különböző gyártmányokon. Magyarországon napjainkban alapvetően a fehérorosz járműveket láthatjuk szolgálatban (a korábbi változatokból 77 darab Iraknak lett átadva, felújítás után), a már említett torony konfigurációk mindegyikében, egyes esetekben leszerelt kötényzettel is. A futógörgők lehetnek nyolcas (korai) vagy hatos (késői) osztatúak, manapság csak elvétve találunk néhány korai darabot, melyek egy-egy javítás alkalmával kerülhettek fel az újabb járművekre. Számos fényképen láthatjuk felszerelve a parancsnoki védőkeretet is, az üzemanyag póttartályok viszont jellemzően nem láthatók a harckocsikon, ezért a sarló alakú konzolokat sem szükséges felhasználni.

A makettpiacon a T-72-es 1/35-ös méretarányban alapvetően négyféleképp érhető el: két nem túl jó minőségű Dragon (újradobozolva Zvezda és Revell színekben) készlet, némi túlzással az egyikből egy M változatot építhetünk, a másikból pedig az előbbi jármű reaktív téglás változatát – bár nem a magyar konfigurációban. Emellett még beszélhetünk a pocsék minőségű Esci és kínai (HobbyCraft, korai Trumpeter) T-72-es változatokról, illetve a legjobbnak tartott Tamiyáról.

A japánok makettje nem mai darab, 1992-es készletről beszélhetünk, de a gyártás minőségében magasan veri a vetélytársakat. Legelőször azonban érdemes azt tisztázni, hogy magyar szempontból mit is lehet kihozni a dobozból, mivel a Tamiya makettje eredetijéül egy kisszámú szériát választott, amit Lengyelországban gyártottak a Német Demokratikus Köztársaság haderejének számára. Ezek a járművek ugyanis lengyel M1, tehát extra frontpáncélzattal ellátott testből és korábbi, M toronyból állnak.

Így az alábbi fő lehetőségeink vannak:

  • a testen lecsiszoljuk az extra páncélzatot, így egy csehszlovák/lengyel eredetű T-72M-et kapunk – ekkor a hullámtörő közötti négy bordát pótolni kell;
  • a tornyot tömítő paszta, némi faragás és csiszolás segítségével átalakítjuk, így egy csehszlovák M1 változatot építhetünk;
  • kicsit több munkával belorusz M1-est is összehozhatunk, ekkor nem csak a tornyot, hanem a mellső sárvédőt is szükséges átalakítani, valamint a kötényezést is, hogy (potenciálisan) rögzíteni lehessen rá a reaktív téglákat, illetve további KMT rögzítőpontokat is pótolni kell és ajánlott beszerezni újabb, hatos osztatú futógörgőket is.

Természetesen a fentiek megvalósítását számos kiegészítő és feljavító szett is szolgálja, a rézmaratásoktól a komplett tornyokig, akinek a pénztárcája bírja, a makett árának többszörösét is elköltheti ezekre, most azonban szigorúan a dobozból építkezésre hagyatkozunk.

A doboz a szokásos Tamiya dizájnt követi, relatíve kicsi és vékony, egy nagy és két kisebb (megegyező) öntőkeretet találunk benne, valamint a fő darabokat (a test felső része, a torony két fele – lényegében ez is kereten van, de azért túlzás lenne teljes értékű öntőkeretnek nevezni). Összesen 210 elemet kapunk, zöld színű műanyagból öntve, valamint egy darab hálót, rézmaratott rácsot a motor fölé, gumi és rézből tekercselt csöveket, réz drótot, cérnából font vontatókötelet, gumi lánctalpakat, illetve matricákat és természetesen összeszerelési útmutatót. A keretek fóliázva vannak, így az alkatrészek biztonságban érkeznek, bár túl sok törékeny nincs köztük, valamint a maratott rács is sértetlenül lapul a dobozban, a karton merevítésnek köszönhetően.

A fekete-fehér, kis füzet formátumú összeszerelési útmutató tizenhat oldalon keresztül illusztrálja az építés fázisait, huszonegy lépésben, angol, német, francia és japán nyelven. Érdekességként az első két oldal a T-72-es harckocsi fő részegységeit (infravörös keresőfény, lézertávmérő, kipufogó, stb) és kiegészítőit (légcső, parancsnoki védőkeret, KMT-6 készlet, stb.) mutatja be, kézzel rajzolt grafikákon. Az építés lépései egyértelműek és könnyen áttekinthetők, egy orosz harckocsizónak öltözött figura pedig rendre ellát minket pár jó tanáccsal is. Túl sok opciót nem rejteget a doboz, mindössze a búvónyílásokat lehet kinyitva is rögzíteni, valamint az infravörös keresőket borítással vagy anélkül. Emellett sivatagi változatot is építhetünk, ami annyit jelent, hogy a parancsnok infrakeresője kapott egy borítást, illetve található a torony bal oldalán egy, a bejövő infranyalábok megzavarására szolgáló eszköz. A festési útmutató egy szovjet, egy csehszlovák, egy NDK-s (egyszínű olive drab), továbbá egy azonosítatlan sivatagi (homok színű) jármű elkészítését mutatja be, a hozzájuk tartozó matricákkal.

Az alkatrészek lebontása tipkusan ”tamiyás”, vagyis nincs túlbonyolítva, relatíve kevés elemből áll és nem tartalmaz semmi extrát (szemenkénti lánctalp, rézmaratás, réz vontatókábel, stb.), viszont az illeszkedésre nem lehet panaszunk, ugyanúgy, mint ahogy a minőségre sem – mindössze pár kilökőtüske nyomot szükséges eltüntetni. Az építés az egy darabból öntött, igen szépre sikerült teknővel kezdődik, az előre pozícionált lengőkarok belső oldala üreges, ezeket érdemes lehet tömíteni. A futógörgők nyolcas osztatúak, így alapvetően korábbi járművet hozhatunk ki a dobozból, a gumi lánctalp minősége nem rossz, de ha tehetjük – legalább már a magyar vonatkozás miatt –, járművünket tiszteljük meg műanyag, gyanta vagy fém szemenkénti lánctalppal – kiváltképp ha kötényezés nélküli harckocsit építünk. Ne felejtsük el minden esetben kideríteni, hogy az adott készlet passzol-e a Tamiya lánchajtó kerekéhez, a Friulmodel például sajátot mellékel a láncszemei mellé. A tartalék üzemanyag hordók sarló alakú konzoljának nincs alternatívája, pedig az esetek túlnyomó többségében leszerelték Magyarországon, mivel magukat a hordókat sem nagyon használták. Amúgy is, a magyar tartályok nem felső, hanem oldalsó bekötésűek voltak, szóval a készletben mellékelteket érdemes elhagyni, ekkor ne felejtsük el a sarló alakú konzolokról a rögzítési pontokat levágni. Az önmentéshez használatos farönk kidolgozásra egész szép lenne, de a hosszanti sorja csík miatt az egész használhatatlan, maradjunk tehát a szokásos, igazi fa pótlásnál. A harckocsi testének felső fele szintén nagyon szép kidolgozású, igen sok apróságra figyeltek a tervezők, a tartozékládák zárószerkezetei viszont műanyagból eléggé vaskosra és kidolgozatlanra sikerültek, ráadásul a legelső pont rossz oldalra nyílik. A frontpáncélzaton elsősorban a lámpák és a fények kábelezését kell pótolni, illetve a legtöbb járműre jellemző, hogy a bal oldali fényszóró védőkeretén található plusz egy ív, elöl. A műanyag vontató kábelt érdemes rézre cserélni és pótolni a ráöntött rögzítő karmokat. A kötényezés nagyon jól sikerült, mert a japán tervezők figyeltek a jellegzetes gyűrődésekre is, viszont a tartozékládákat/üzemanyag tartályokat takaró gumi csíkok túl szabályosak és vastagok, akinek ez szúrja a szemét, lecserélheti rézből vagy (több rétegben egymásra ragasztott) szigetelőszalagból készítettre. Ez igaz a hátsó, szintén gumi sárvédőre is, ezek a valóságban sokszor deformálódnak, emellett innen hiányzik az a rögzítő darab, ami az eggyel előző taghoz rögzítené azt.

A torony kidolgozása jó, alakra leginkább egy sima M változatnak felel meg, de ezen is lehet igazítani fotók alapján, bár a szóban sokszor nehezen leírható különbséget csak az igazi szakértők veszik észre. A két fél összeragasztása után elég sokat kell tömíteni és csiszolni, talán ezt nevezném a makett legtöbb odafigyelést igénylő részének. A lövegcső az ormótlan Zvezda csőhöz képest végre megfelelően kecses, a hőkiegyenlítő burkolat is a helyén van, csak a rögzítő csavarok hiányoznak. A lövegblende nem rossz, de a szélei túlságosan kiugranak a torony síkjából, érdemes lehet ezen ragasztóba áztatott papír zsebkendővel segíthetünk. A készlet másik nehéz pontja a ködgránát-vetők helyes felszerelése, úgy hogy azok mind a megfelelő irányban álljanak, ehhez a jó szemeink mellett lassan száradó ragasztóra is szükség lesz. A csövek kábelezése hiányzik, ezt szintén szükséges pótolni, mert ez a hiba eléggé feltűnő, viszont ha pótoljuk, az sokat dob a végeredményen. A légvédelmi géppuska szép kidolgozású, de néhány kilökőtüske nyomot el kell tüntetni róla. A hátsó tartódoboznak hiányoznak az oldalsó rögzítői, ez is egy jól látható, baki jellegű hiba. Végül azt is érdemes megemlíteni, hogy a magyar járművek tornyára sem a porral oltókat, sem pedig az útmutató szerint „Dazzler” néven futó részegységeket sem szükséges felszerelni.

Összességében elmondható, hogy egy megszokott Tamiya minőségű makettről beszélünk, mely messze a legjobb a jelenlegi T-72 felhozatalból, viszont a dobozból tisztán nem hogy magyar, de még szovjet/lengyel/csehszlovák jármű sem építhető. A készlet minősége nagyon jó, könnyen és szépen építhető, így a legnagyobb kihívás a megfelelő típus beazonosítása és megépítése – ezért is került erre akkora hangsúly a cikkben. Mint minden makettnél, itt is azért a sok részlet mellett több olyan is van, ami hiányzik, pedig némi odafigyeléssel ezek is a helyükre kerülhettek volna, természetesen mindez csak a ”csavarszámláló” makettező kollégákat érinti, aki egyszerűen csak egy T-72-esre vágyik, maximális történelmi és technikai hűség nélkül, annak dobozból építve minden tökéletesen elegendő.

Ezúton szeretném megköszönni a téma egyik hazai szakértője, Rejtő István kedves segítségét a T-72-es hazai változatainak terén.

A bemutatott makettet a Replica modellszaküzlet és webáruház bocsátotta a rendelkezésünkre.

Írta: Berhidi Ádám, 2012-06-07

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.