Trumpeter ZIL-157 (1/35)

Típus: ZIL-157
Gyártó: Trumpeter
Méretarány: 1/35
Készlet neve: ZIL-157 6×6 military truck
Cikkszám: 01001
Alkatrészek száma: 343 darab műanyag, 11 darab átlátszó műanyag, 7 darab gumi kerék, lánc, drót
Referenciafotók: ZIL-157 járműcsalád

A ZIL-157-es terepjáró tehergépkocsit 1958 és 1964 között gyártották a Szovjetunióban, az Ural-375D megjelenéséig ez volt a hadsereg alaptípusa. A 6×6-os kerékképletű jármű 2,6 tonnát nyom, a platós változat 4500 kiló hasznos terhet képes szállítani műúton. Modernizált változata a ZIL-157K, mely újabb motort kapott, valamint kapott egy csörlőt is az alváz elejére. A világ számos országában áll szolgálatban a mai napig, hazánkban főként csak a különleges felépítményekkel rendelkező változatok találhatók még meg.

A Trumpeter először az SA-2 rendszer vontatójaként adta ki a járművet, a sikeres készletet hamar követte a tehergépkocsi változat, ráadásul egyből három is: az alap ZIL-157, a kínai másolat, a CA-30 és a modernizált ZIL-157K. A CA-30-as alapvetően a kínai feliratokban, a hűtőrács és a sárvédő, illetve a műszerfal kidolgozásában tér el a szovjet változattól, a ”K” jelű készlet pedig tartalmazza a csörlőt is.

A normál méretű doboz felbontása után hatalmas mennyiségű – egészen pontosan 354 darab – alkatrésszel találjuk szemben magunkat. Külön kis rekeszben, és az összes öntőkerethez hasonlóan fóliába csomagolva érkezik a vezetőfülke karosszériája, a plató fölé szerelhető ponyva, valamint hét darab gumi kerék. Ezek mellett kapunk egy füzet formátumú, jól áttekinthető összeszerelési és festési útmutatót, egy kisebb matrica lapot (egy szovjet változathoz), rézdrótot és láncot (a plató hátsó, lehajtható részéhez).

Az alkatrészek kidolgozottsága szinte kiváló, viszont nagyon sok kis elemmel kell számolnunk, mivel mind a motor, mind az alváz összes részlete teljesen ki van dolgozva. Nagyon sok hasáb, illetve henger alakú darabot kell felhasználni, melyek közül formájukból adódóan, majdnem mindegyiken megtalálható az alkatrészeken végigfutó szokásos csík (az öntőszerszám két felének érintkezése mentén megszáradó kevés műanyag), ami szinte minden makettnél előfordul, azonban ezen készlet esetében az átlagosnál több ilyen alkatrészt kell tisztáznunk. Mivel az elemek legnagyobb része ”kétoldalas” – vagyis nincs nem látható, rejtett oldala –, a megszokottnál kissé több kilökőtüske-nyomot kell eltüntetnünk. A törékeny elemek viszonylag nagy száma szintén extra figyelmet igényel. Illeszkedésben, kidolgozottságban és minőségben kiválóan teljesít a Trumpeter készlete, így a fő kihívást az összeépítés bonyolultsága adja.

A makett legkomplexebb része az alváz, ide mindent be kell építeni, ami az igaziban is megtalálható: motor, erőátvitel, felfüggesztés és kerekek, benzin- és sűrített levegős tartályok, csak hogy a legfontosabbakat említsem. Ez a rövid felsorolás azonban a felhasználandó alkatrészek kb. 80%-át foglalja magában. A motor kicsit több mint harminc elemből áll és igen jól kidolgozott, némi feljavítás után (ékszíjak cseréje, kábelek pótlása), nyugodtan nyitva hagyhatjuk a motorháztetőt – hisz a készlet erre is lehetőséget ad. Az első és hátsó tengelyekre és felfüggesztésekre minden szükséges alkatrészt megkapunk (pl. a nyomásszabályozó rendszer), az első ráadásul mozgathatóra is megépíthető, méghozzá az igazi jármű mechanizmusa alapján. A gumik kidolgozása akár az eredetié, ráadásul üregesek is (így kellőképpen rugalmasak), ezek után már csak az erőátvitel elemeit kell beszerelni, hogy teljes legyen a kép. A kardántengelyek végződései eléggé sorjásak, itt sok tisztogatásra van szükség. Látványosabbá tehetjük a makettet, ha pótoljuk a különböző vezetékeket és a keréknyomás-szabályozó rendszer levegőkábeleit, ez utóbbihoz kiváló ábrákat találunk a Wings & Wheels ZIL-157-tel foglalkozó kiadványában.

A vezetőfülke külsején hatalmas öntési vonalak futnak végig, ezeket óvatosan le kell csiszolni, mellettük pedig tömíteni egy keveset. Az ajtók és a motorháztető fedelei szépen illeszkednek, az üvegek tiszták, de egy picit vastagabbak a kelleténél. A szélvédők elkészíthetők kinyitható (keretes) változatban és simán is (ez esetben a le kell vágni a kis rögzítő karokat). A belső tér kidolgozása zárt ajtók estében elégségesnek mondható, nyitott állapotban azonban sok apróság hiánya feltűnik: kapcsolók, kábelek, karok, kapaszkodók, belső világítás – a legtöbb ezek közül fotók alapján házilag is pótolható. Az ülés egy pad hatását kelti, ezt érdemes némi tömítőanyaggal, csiszolással és faragással puhábbá, ”komfortosabbá” tenni. A sárvédők és az azokkal egybeépített fellépők pozicionálásánál sok figyelemre – és lassan száradó ragasztóra van szükség, hogy mindkettő helyesen álljon, a lámpákat védő műanyag keretet pedig rézdrótból készülttel helyettesíthetjük.

A plató mindössze pár nagyobb, és egy tucatnyi kisebb alkatrészből áll, a fa elemek erezete nagyon szépen ki van dolgozva, az osztási pontok logikusak, a legtöbb helyen a valóságban is illesztések találhatók itt. A padokat ülésre alkalmas, lehajtott állapotban, illetve felhajtva is lehet rögzíteni, emellett a plató hátsó fele is lenyitható, ennek megtartására szolgál a készlethez mellékelt lánc. Ezek után már csak a ponyvát kell (lehet) felszerelni, ennek textúrája a makettezésben ismert műanyag társaihoz képest igen jóra sikerült, a probléma csak az vele, hogy van rajta pár apró hiba, aminek javítása megbonthatja a mintát. A széleken található gyűrűk kifúrása után vékony textilszállal a rögzítő köteleket is pótolhatjuk.

A készlet helyes összeszerelése a komplex szerkezet miatt nem egyszerű, érdemes sokszor próbálgatni még a ragasztás előtt, melyhez pedig lassabban száradó ragasztó használata ajánlott, hogy legyen idő a további állítgatásokra. Annak érdekében, hogy a jármű megjelenése ne hagyjon kívánnivalót maga után, nagyon kell figyelni a különböző fő elemek – elsősorban az alváz megfelelő, pontos összeszerelése. Vagyis, a párhuzamos, az párhuzamos legyen, a merőleges pedig merőleges, egy apró eltérés következtében a kész makett valamelyik kereke esetleg nem éri a földet, vagy pedig a plató, esetleg a vezetőfülke áll csálén, nem vízszintesen. Ezért érdemes az építési útmutatótól kissé eltérő sorrendben haladni: először összeszereljük a létraalvázat – csak a tényleges vázat, az extra alkatrészeket (pl. tartályok) nem –, utána az első és a hátsó futóművet (szintén ”extrák” nélkül). Ha ezek jól illeszkednek, és a jármű szépen áll a ”lábain”, akkor beragaszthatjuk a futóműveket. Majd érdemes a vezetőfülke és a plató padlózatát is a helyére próbálni, ha ezek is megfelelően fekszenek, akkor blokkonként folytathatjuk az építést: alváz ”feldíszítése”, motor és erőátvitel beszerelése, a kabin és a plató blokkonkénti készre építése.

A festési útmutató egy zöld színű, szovjet változat elkészítését tesz lehetővé.

Összegzésképpen elmondható, hogy aki beszerzi a makettet, egy igen részletes, kívül-belül kidolgozható járművel gyarapíthatja gyűjteményét, melyet házilag is tovább lehet ”tuningolni”. A ZIL-157 a második világháborút követő időszak egyik alapvető típusa, így a témában érdekeltek makettező polcán ott a helye, a megszokottnak mondható Ural-4320 és GAZ-66 készletek mellett. Az összeszerelés bonyolultsága miatt viszont kezdőknek nem feltétlenül ajánlott.

A bemutatott makettet a Replica modellszaküzlet és webáruház bocsátotta a rendelkezésünkre.

Írta: Berhidi Ádám, 2011-04-13

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.