Trumpeter T-64B (1/35)

Típus: T-64B
Gyártó: Trumpeter
Méretarány: 1/35
Készlet neve: Soviet T-64B Mod 1975
Cikkszám: 01581
Alkatrészek száma: 510 darab műanyag, 56 darab réz
Referenciafotók:

A kínai cég egyik igen várt újdonsága a T-64 járműcsalád (bár a sok bejelentett csemege közt lassan ez is elvész), melynek első néhány változata már Magyarországon is kapható. A harckocsi sosem állt nálunk hadrendben, ugyanakkor magyar földön is megtalálható volt, az itt állomásozó szovjet alakulatoknál ugyanis több változata is szolgált. Ahogy azt már megszokhattuk, ennek a típusnak is számos variánsa volt a folyamatos modernizációknak köszönhetően, jelen cikk keretein belül csak nagyjából vázolnám ezt, hiszen a lényeg maga a konkrét makett. A T-64-esnek két fő változata van, a régebbi T-64A, amit 1975-től az új, modernebb változatok követtek, melyeket már ”B” megjelöléssel láttak el. Ezeken belül több konfiguráció is megtalálható volt, ahogy az évek során módosítottak az alapváltozatokon, ráadásul a korábbiakat is modernizálták.

A T-64B módosított alakú, ezáltal nagyobb térfogatú és megerősített páncélzatú toronnyal rendelkezik, melyet páncélhárító rakéták kilövésére is alkalmas, 125 milliméteres 2A46-2 jelű löveggel szereltek fel. Modernizálták a lézertávmérőt, kétsíkú stabilizátort, ballisztikai számítógépet és szél szenzort építettek be, valamint egy új, erősebb motort. 1981-től a járművek teljes oldalsó gumi kötényezést kaptak, illetve ködgránátvetőket is felszereltek, a későbbiekben pedig további módosításokra is sor került (erősebb páncélzat, reaktív páncélzat, stb.).

A Trumpeter készlete „1975-ös modell” alcímmel fut, vagyis a típus két korai változatát tartalmazza: az egyik még a régebbi, kihajtható „elefántfül” kötényezéssel, a másik pedig teljes gumi kötényezéssel építhető meg. Utóbbi a gyakorlatban ritkán volt látható, mert ezeket a járműveket általában 1981-től kezdve ködgránátvetőkkel is ellátták, melyek azonban szerencsére megtalálhatók a dobozban, némi ügyeskedéssel fel is lehet őket szerelni.

Az alaposan megpakolt dobozban összesen 510 alkatrészt kapunk 23 öntőkereten (ezek közül természetesen több megegyező), valamit 56 darabot három maratott lapon, ezek mellett még természetesen matricákat, festési és összeállítási útmutatót. Az alkatrészszám kissé csalóka, azt nem különösen emeli a műanyag lánctalp (mert az csak részben szemenkénti), de mivel a különböző készletek némi átfedést mutatnak egymással, nagyjából hatvan alkatrészre nincs is szükség. Persze, aki fotók alapján némi átépítésbe, vagy ritkább változat elkészítésébe kezd, akár fel is használhatja ezeket. A korábbi Trumpeter készlettel ellentétben ez nem tartalmaz fém lövegcsövet, bár a hőköpeny nélküli T-64B eléggé ritka látvány, és a műanyag azért ott lapul az egyik kereten. Az alkatrészek minősége a ma szokásos Trumpeter színvonalat hozza: éles kontúrú, precíz, jól illeszkedő elemeket kapunk, sorja, deformálódás és kilökőtüske nyomok nélkül.

A T-64 szériával a gyártó egy újítást vezetett be, méghozzá a rugalmas gumiból készült öntőkeretet. Ezen a lövegpajzs huzata (két darab is, különböző szögben beállítva), az önmentő rönk, a légcső végeinek borítása, gumi lapok (sárvédő) és a légvédelmi géppuska lőszerhüvelyeit felfogó zsák található. Őszintén szólva, ezt a megoldást teljesen feleslegesnek tartom, mindez sima műanyagból is elkészülhetne ugyan ilyen minőségben, ráadásul a sárvédők gumiból még túl vastagnak is mondhatók.

Az összeállítási útmutató a szokásos módon, jól áttekinthetően mutatja be a harckocsi építését, ugyanakkor több hiányossággal is rendelkezik. Míg a hátsó vontatókötél tartókörmei felszerelendőek, az elsőről szó sem esik, holott az az útmutató néhány képén már felszerelve látható. Amúgy az útmutató magáról a vontatókábelről sem tesz említést, azt nem is mellékeltek a készlethez, viszont a vontatószemeket igen, csak körül kell nézni a kereteken (H5 és H9 jelű alkatrészek). A kilencedik lépés előtt is lemaradt pár fontos rész ragasztása, mielőtt az önmentő farönköt felszerelnénk a helyére, annak alsó és felső konzoljait is el kell készíteni, a bal és a jobb oldalon egyaránt. Ezeket a PE-A5 és a PE-A4 maratott alkatrészekből hajtogathatjuk meg – nem bonyolult, de azért előtte mindenképp gondoljuk át és nézzük meg a végeredményt az útmutató 9. számú ábráján. A két változat közti különbségről (ami jelen készlet esetében az eltérő kötényezésben merül ki) nem kapunk tájékoztatást, annyit legalább odaírhattak volna, hogy „late” vagy „early model”, vagy valami hasonló.

A két darab tenyérnyi, és a harmadik apró maratott lap alkatrészei számos helyen segítik a részletgazdag elkészítést, ilyen mennyiségű réz alkatrésszel nem sűrűn lehetett találkozni a kínai gyártó korábbi készleteiben.

A teknő kidolgozása nagyon szép, mindössze a fenék ívén széltében végigfutó öntési nyomot kell finoman lecsiszolni, esetleg tömíteni. Az előre pozicionált lengőkarokat problémamentesen ragaszthatjuk be (de figyeljünk arra, hogy ide oldalanként három különböző féle alkatrész kerül), a rugók is nagyon jól néznek ki. A csillagkerekek igen finom kidolgozásúak, a futógörgők szintén, arra azonban figyelni kell, hogy a két első láncfeszítő görgőtől mindössze a középső rész különbözteti meg. A sárkaparókat rézből, a mellékelt műanyag alkatrész segítségével lehet meghajlítani. A harckocsi farpáncéljára való, rézből (PE-A7) hajlított, papucs-szerű alkatrészek (ezekkel ékelik ki a kocsikat a pőrevagonokra vasúti szállításkor) a későbbi járműveken a toronyra kerülnek, a pót lánctagok alá, így ezt ellenőrizzük le, ha referenciafotók alapján építünk. A lánctalp részben szemenkénti, hosszabb, rövidebb szakaszokkal és néhány egyedülálló láncszemmel. Kidolgozása megfelel a készlet színvonalának, könnyen szerelhető, aki szeretné, ízlése szerint lecserélheti fémre is.

A test homlokpáncélzata rendben van, de több hegesztést kell pótolni – ez amúgy az egész készletre igaz, sajnos nagyon sok a hegeszteni való. A vontatókábel rögzítési pontja – amit nem említ az útmutató – rézből házilag elkészíthető, mivel a maratott lapon nem szerepel. A fényszórók védőkerete túl vaskos, a lapos részt érdemes csiszolással elvékonyítani, a többit pedig rézdrótból pótolni, a vezetékezéshez hasonlóan. A sárvédők első, fölhajtható részénél még arra is figyeltek, hogy a zsanérból befelé vezető vékony fém rudakat is kidolgozzák, valamint a homlokpáncélzat élének két oldalán található, háromszög alakú rögzítések is rézből készültek.

A motortér tetőpáncélzata nagyon jól kidolgozott terület, sok réz alkatrész felhasználásával (rácsok, hálók, apró rögzítési pontok), viszont egy B24 jelű kapaszkodófül rögzítése szükséges lehet, a D15 jelű alkatrész mellé-fölé (fotók alapján pozicionálható). Az extra üzemanyag tartályok bekötését pótolni kell.

Az oldalsó sárvédőkre szerelt üzemanyagtartályokhoz mellékelik az összekötő csöveket, viszont a bal hátsóra kerülő, a vontatókábelt rögzítő körmök műanyagból túl vastagok, mindenképp érdemes ezeket rézre cserélni. Az oldalsó kötényezésre sem lehet panaszunk, a gumi részek gyűrődései szépek, és olyan apróságok is ki lettek dolgozva, mint az összekötő zsanérokat összetartó kis fém rudak. Amennyiben az „elefántfül”kötényezést választjuk, mindenképp tömítsük ki a sárvédő alján található kilökőtüske nyomokat, mert eléggé szem előtt vannak.

A torony felületének mintázata ki van dolgozva, csak sajnos ez nem nagyon hasonlít az eredeti öntött felületre, és sajnos szinte minden hegesztési varrat hiányzik. Kisebb gyártási hibák találhatók, egyrészt a löveg két oldalán, valamint a parancsnoki búvónyílás külső íve alatt, méghozzá halovány vonalak és szintkülönbségek formájában. Finom csiszolással könnyen orvosolható. A különböző alkatrészek rögzítéséhez az útmutató lukak fúrását ajánlja, én sosem voltam ennek a híve, jó ragasztással minden megoldható. Az infrasugárvető szép, de a tartója kissé vaskos, illetve az ide vezető kábelt csak a toronyra öntötték rá, így a „levegőben lévő” részt pótolni kell. Az irányzóműszerek házai jó kidolgozásúak, és számos réz alkatrész emeli a minőségüket, még a szél szenzor nyílásait is rézháló borítja, bár az ezeket fedő kis ajtók kinyitását csak némi apró módosítás után teszi lehetővé a készlet. Szintén nagyon jó ötlet volt a parancsnoki búvónyílás teljes ívén végighúzódó, perforált fémborítás rézből történő mellékelése. A tömör gumi blende nem rossz, a lövegcső kidolgozása is nagyon szép ha azt nézzük, hogy műanyagból készült, de esetleg érdemes lehet utángyártottat is beszerezni. A cső tövénél található szorítógyűrű szintén réz alkatrész. A párhuzamosított géppuska vége nincs felfúrva, ez pótolni, vagy fémre cserélni érdemes. A légvédelmi géppuska látványos és egyben bonyolult konstrukció, közel 30 műanyag és réz alkatrészből áll. A torony hátuljáról hiányzik a hátrafelé néző jelzőfény, ezt fotók alapján pozicionáljuk, a felhasználandó alkatrész szerencsére megtalálható a dobozban (E26). A hátsó tartozékos ládán általában egy összehajtogatott ponyvát tároltak, legalábbis nagyon sok fotó erről árulkodik.

A festési és matricázási útmutató egy zöld színű, szám nélküli harckocsi bemutatását teszi lehetővé, de a matricaíven egy teljes számsort is kapunk.

Összességében bátran ajánlanám mindenkinek a Trumpeter T-64-eseit, a sorozat nagyon ígéretesnek tűnik, ráadásul a legjobb készletek a piacon. Élvezetes építés, jó minőségű alkatrészek, sok maratás (bár talán még pár további, vékonyabb elemet is el lehetett volna készíteni) és számos lehetőség lapul a dobozban. Javítani természetesen ezt is – mint bármelyik makettet – lehet, de a kissé 10000 forint fölé kúszó árért igazán jó minőséget kapunk, az egyetlen apróság, amit nem kellett volna, hogy lespóroljanak, az a réz vontatókábel, bár ez azért könnyen pótolható. Erősen ajánlott!

A bemutatott makettet a Replica modellszaküzlet és webáruház bocsátotta a rendelkezésünkre.

Írta: Berhidi Ádám, 2013-05-24

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.