Trumpeter IS-3M (1/35)

Típus: IS-3M
Gyártó: Trumpeter
Méretarány: 1/35
Készlet neve: Russian Heavy Tank IS-3M
Cikkszám: 00316
Alkatrészek száma: 242 darab műanyag, gumi lánctalp, textil vontatókábel
Referenciafotók: külső link

Az IS-3 (más átiratban JS-3, hiszen Sztálin után lett elnevezve) harckocsi a második világháború végére elkészülő nehézharckocsi-sorozat tagja. Öntött, lapított félgömb alakú tornyával első képviselője volt a háború óta jellemző szovjet tank felépítésnek, mely az összes további modellen követhető (T-10, T-55, T-62 és a többiek). Az IS-3 elsősorban áttörésekre és nagy távolságú tűztámogatásra lett kifejlesztve, ez a koncepció azonban az 1960-években a háttérbe került, a könnyebb, mozgékonyabb harckocsikat részesítve előnyben. A típus fontos szerepet játszott az 1956-os forradalom és szabadságharc idején is, mivel abban az időben ez volt a legerősebb olyan páncélos, amit bevethetett a szovjet oldal, ennek ellenére még ebből a típusból is voltak veszteségeik a pesti utcákon. Az 1960-as években modernizálták a még meglévő állományt: a jármű kapott egy új motort, valamint oldalsó kötényezést, új tárolórekeszeket alakítottak ki, felszerelték rá a T-10 nehéz harckocsi (az IS-3 utóda) futógörgőit, a toronygéppuskát DSKM-re cserélték. Emellett javították az elektronikát és új rádió is beszerelésre került, csak hogy a legfontosabbakat említsük. Fontos megjegyezni, hogy sem az IS-3, sem pedig az IS-3M soha nem állt szolgálatban a Magyar Néphadseregnél.

1/35-ös méretarányban a Tamiya nem túl tökéletes IS-3 készlete mellett a Trumpeter kitje érhető el a piacon. A makett igazi korai (de azért nem a legelső generációs) Trumpeter makett, a szürke csíkos dobozú szériából, kiadási dátuma 2001. Érdekes, hogy a régebbi kiteket folyamatosan gyártja a cég, mivel a dobozon található egy ”Copyright 2009” felirat. Ennek megfelelően, a mai ”multimédiás” készletekhez képest igen puritán tartalom fogad minket: három mezei öntőkeret, illetve egy a fődaraboknak (harckocsitest, torony), gumi lánctalpak, cérna, matrica és a futógörgők rögzítéséhez szükséges gumihengerek. Akinek volt már ”szerencséje” a cég T-54 és T-55 makettjéhez, elsőre talán meg fog ijedni, de annyira azért nem rossz a helyzet, sőt, azt kell hogy mondjam, hamar bizakodóvá váltam.

Az alkatrészek általános kidolgozottságára nem lehet panaszunk, természetesen szinte egyik részlet sem tűéles, de ez nem is baj, hiszen egy igazi korai, szovjet harcjárművel van gondunk. Ezen élőben sincsenek finom darabok olyannyira, hogy maga a makett sem szükséges, hogy túl sok, igazán apró részletet tartalmazzon. Sorja azért akad, a legtöbb alkatrészről legalább egy vékony csíkot el kell távolítani, illetve a kilökő tüskék kör alakú nyomati be kell tömni néhány olyan darabon, amelynek mind a két oldala látható.

A harckocsiteknő elég részletes, és a legtöbb hegesztési varratot ábrázolták is, de akad azért pótolnivaló. A görgők szépek, bár a merevítések mintázata nem túl határozott, éles, az előre pozicionált lengőkarokkal a beszerelés nem jelent problémát. Fontos megjegyezni, hogy az IS-3-on és a 3M-en sem használtak gumi borítású futógörgőket, így azokat nem kell feketére festeni. A lánctalp anyaga (gumi) ellenére jól kidolgozott, kissé merev, ennek köszönhetően a csatlakozásoknál könnyen betörhető, hajlítható, ezáltal némi próbálgatás után egész szép hatást érhetünk el vele.

A harckocsi testének két fele sajnos elég rosszul illeszkedik, itt sok próbálgatásra van szükség a megfelelő pozicionálás eléréséhez, ezt bonyolítja, hogy a felső rész hosszában enyhén hajlott, ezért szükséges lehet műanyagból egy vagy két merevítőt szabni belülre. Érdemes először a motortér hátsó borítását beragasztani (a felső darabra), ez segíthet az illeszkedésben, majd ezek után az oldalsó sárvédőket (szintén a felső darabra), mivel ezeknek rendes rögzítési pontja van. Utána jöhetnek a kis ”oldalfalak” a tároló rekeszekkel, majd végül a két fél összeragasztása. Sajnos a sárvédők elég sok alakításra szorulnak: a két mellső sárvédő felhajtható a való életben, azonban a maketten ezeknek a sárvédőknek a csatlakozási pontja el van csúszva, a vízszintes és a külső sárvédőn futó vágás nem esik egybe (legalább fél centiméter az eltérés), a belső oldalon pedig jelölve sincs, így a maketten ez ”nem hajtható fel”. Némi tömítéssel és újrakarcolással mindez megoldható, ezek után már csak szemből kell kurtítani egy cseppet a sárvédőkön, és rendben lesznek. A test homlokpáncélzatán található, jellemző hegesztési varrat nagyon jól sikerült, azonban az egész páncéltest általános hibája, hogy túl letisztult, a valóságban ez a harckocsi egy nagyon durva konstrukció volt, sok öntött felülettel és alkatrésszel, érdemes tehát a pár hiányzó hegesztési varrat pótlása mellett magát a felületet is eldurvítani egy kicsit. Ajánlott ehhez fotókat nézni, mert a járművek között is vannak eltérések, némelyik durvább, némelyik letisztultabb. A test többi része rendben van, persze fényképek alapján lehet tovább finomítani a részleteket (alapvetően néhány kábel pótlásáról van szó, illetve pár ”tömbösített” rész megfúrásáról, vagy rézből történő elkészítéséről). Emellett érdemes a benzintartályok bekötését is elkészíteni.

A jármű jellegzetességét a test homlokpáncéljának kialakítása mellett a torony lapított, feje tetejére fordított tál formája adja (ami innentől fogva rá is nyomta bélyegét a szovjet harckocsi-gyártásra). Az öntési nyomokat nagyon jól eltalálták, azonban ez túl kontrasztos a testhez képest, ahonnan mindez javarészt lemaradt. Sajnos ez a terület sem mentes a hibáktól: torony alsó és felső felének illeszkedése nagyon rossz, sokat kell elöl tömíteni úgy, hogy az öntési nyomok ne kerüljenek veszélybe (ráadásul a két darabon eltérő a mintázat durvasága). További probléma, hogy a harckocsilövegnek vágott nyílás nem esik egybe a harckocsi hossztengelyével, hanem enyhe jobbra tartást produkál, ezért az egyik oldalt csiszolni, a másikat pedig pótolni szükséges. A cső kidolgozása szép, de mivel két félből áll, figyelni kell az illesztési vonal óvatos eltüntetésére, viszont a blende megint csak csálé, mert a le-fel mozgatásért felelős – kívülről nem látható – darab illeszkedési pontjai el vannak csúszva, így az egész blende és a cső enyhén – de láthatóan – el van fordulva a tengelye körül. A kapaszkodók az előre fúrt lukakhoz képest túl rövidek, így azok közül a felsőket be kell tömni. A torony többi részével nincsen gond, bár a géppuska azért elbír némi tuningot. Már csak azért is, mert az én készletemben az alkatrész egy darabja (a cső) hiányzik.

A festési útmutató egy szovjet (zöld) és egy egyiptomi (homok színű) változatot mutat be.

Összességében azt mondanám, hogy egy igen jó kis készletről van szó, ráadásul ez az egyetlen lehetősége annak, aki ezt a brutálisan egyszerű, de látványos harckocsit szeretné megépíteni, amely szépen illeszkedik a T-54/55, T-62, T-64, T-72 és társaik sorába még akkor is, ha az említett tankok bizony viszonylag hamar kiszorították (mind az alkalmazásból, mind a gyártásból), hiszen hamar kiderült, hogy a nehéz harckocsik ideje a világháború után hamar lejárt. A makettet illeszkedési problémái miatt teljesen kezdőknek nem ajánlom, viszont a tapasztaltabbak már egy kevés sufnituninggal és ráfordítással nagyon szép eredményt tudnak elérni ezzel a viszonylag ritkán látott típussal.

A bemutatott makettet a Replica modellszaküzlet és webáruház bocsátotta a rendelkezésünkre.

Írta: Berhidi Ádám, 2011-10-24

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.